19.rész #kibékülés

Mikor már elég közel volt Alexhez, lekevert neki egyet.
Hey Haver! Mit csinálsz? - kérdezte Alex, majd oda rohantam. Justin ne csinálj hülyeséget, kérlek! - kiabáltam Justinnak.
Mikor Alex feltápászkodott vissza akart ütni Justinnak, de Justin gyorsabb volt, majd lekevert még egyet Alexnek.
Persze Alex megint a földön landolt..
Justin hagyd abba! - álltam elé. Nem éri meg. Kérlek.
- Csak miattad Bianca. - majd bement a házba be csapta az ajtót és kb. egy perc múlva jött ki a Kurvája, majd elhajtott.
- Ez mind miattad van mondta Alex! Majd dühösen közeledett felém. Hogy megijedtem-e? Igen, nagyon!
Mikor oda ért hozzám, meg szorította a kezem.
- AUUUUhh Alex álj le! Ez fáj! - Ordítottam.
- Nem engedlek el, most szépen velem jössz! - kacsintott rám, lila szemével.
- Dehogy megyek! Engedj el. - kiabáltam megint, mire Justin jött ki, majd Alex elengedett és elment kocsijával.
- Jól vagy? Mit csinált ez az idióta? - kérdezett Justin aggódva. Majd megfogta a kezem.
- Jól. - Rántottam ki a kezemet a kezéből.
- Kérlek gyere be hozzám! Már úgy se tudsz haza menni.
- Nem akartam, de igaza volt. Úgy hogy nem volt más választásom.
Mikor bementünk, újból Bocsánatot kért.
- Bianca, kérlek bocsáss meg nekem! Nem tudok nélküled élni! - sírta el magát, ami nagyon meghatott.
- Most már késő. - próbáltam úgy mondani, hogy ne lássa a meghatottságot a szemembe. Ezért kerültem a szemkontaktust.
- nézz a szemembe! - majd bele néztem gyönyörű szemébe. - Sajnálom! - csordult ki egy könnycsepp a szeméből. Alig bírtam magammal, hogy ne csókoljam meg.
Ezért gyorsan felrohantam a vendégszobába és bebújtam a paplan alá, és sírni kezdtem. Nem tudtam mit tegyek, nagyon nagyot csalódtam benne a mai napon.
De lehet, hogy kellene adnom neki még egy esélyt, hiszen én is a legjobb barátomat választottam volna. Nem tudom mi legyen, hiszen annyira szeretem!
*Justin szemszöge*
Nagyon bánt amit tettem Biancával. El sem tudjátok képzelni mennyire! Az lesz a legjobb, ha majd reggel tiszta fejjel megbeszéljük az egészet. Fáj, hogy
itt van a házba és mégsem mellettem fekszik. Hiányzik az illata és a szeretete.
-Reggel-
*Bianca szemszöge*
Hallottam ahogy valaki bejön a szobába. Mikor oda pillantottam láttam, hogy Justin volt.
- Jó reggelt! Jól aludtál?  -mosolygott, mintha semmi nem törtnét volna
- Aludtam már jobban is. - bújtam vissza a paplan alá, majd éreztem, hogy lefeküdt mellém.
- Gondolkoztál kettőnkön szerelmem?
-Igen! Justin tudod mennyire fájt amikor szakítottál velem? Mennyire fájt mikor a CK-ba egy másik lány ült az öledben és ő csókolgatott és nem én? Mennyire
fájt amikor megláttam, hogy ő nyit ajtót? Tudod mennyire fájt amit tettél velem? El sem tudod képzelni. Ezek után majd mindig attól kell rettegnem, hogy mikor szakítasz velem újból,
hogy mikor nem hiszel nekem megint? És hogy újra ezek megtörténnek majd? Félek! De szeretlek. - hajoltam oda hozzá majd átöleltem.
- Nem kell félned ettől! Soha többet nem csinálok ilyet! Megígérem! - majd lágyan, de szenvedélyesen megcsókolt. - Szeretlek suttogta fülembe.
- Én is szeretlek - suttogtam vissza.