14.rész #könnyek között

Köszönöm az 1ooo+ megtekintést, remélem tetszik majd ez a rész is!:) Jó olvasást! Ne felejtsetek el komizni!


- Ez itt még is mi? - dadogtam el mondatomat majd sírni kezdtem.
- Bianca megtudom magyarázni. - jött oda Justin majd megfogta kezeimet.
- Hagyjál! -ordítottam rá majd kihúztam kezei közül az enyémet.- Nem kell a kibaszott magyarázatod. -zokogtam mire odajött Holly is.
- Én megmondtam, hogy az enyém lesz. - mosolygott elégedetten mire én felé siettem.
Megfogtam hajánál fogva majd a földre rántottam. Justin hirtelen megfogta derekam majd egy 90 fokos fordulatot vett velem.
- Engedj el te szemét. - ordítottam majd kirohantam a clubbol.
Sírva, összetörve és megalázva sétáltam végig a sötét utcán.
- Bianca várj. - hallottam meg a hátam mögül egy férfi hangot.
- Mit akarsz Justin? - fordultam meg majd hirtelen a földre rogytam.
A lábaim feladták a szolgálatot. Remegni kezdtem majd ismét rám tört a zokogás. Justin amilyen szorosan csak tudott magához húzott és nyugtatgatni kezdett.
Mikor már kellőképpen összeszedtem magam eltoltam magamtól Justint majd felálltam.
- Soha többet nem akarlak látni.- mondtam neki szipogva majd megfordultam és elindultam szerető otthonomba.
- Ne csináld már. - ragadta meg csuklómat Jus.
- Ne.. hagyj. Kérlek. Ne gyere utánam. Ne keress.Ne hívogass. Semmi.- mondtam neki majd ismét elindultam.
Nem jött utánam ami megmondom kicsit fájt. Hisz azt hittem harcol értem legalább egy keveset. De mindegy is én mondtam neki és tiszteletben tartja ezt.
Ez egy jó pont.
Mikor haza értem muszály volt felkeltenem anyát. Halkan bementem hozzá majd ágyához térdeltem. Megsimogattam kezét majd mikor felnyitotta szemeit ismét zokogni kezdtem.
- Shhhhhhhh ne sírj. Gyere menjük a nappaliba és mindent megbeszélünk. - suttogta majd megfogta kezem s kivezetett.
Leültünk a kanapéra hozott nekem egy jó forró kakaót majd mindent elmeséltem neki az elejétől a végéig. Annyira jól esett, hogy valakinek elmondhattam.
Kicsit megkönnyebbültem. Anya az életemben a legfontosabb. Ő jelenti számomra a világot. Mindig tudja, hogy épp mi kell nekem.
- Köszönöm. - mondtam neki szipogva majd szorosan hozzá bújtam.
Olyan jó érzés volt. Rögtön megnyugodtam. Kicsit még mindig gyereknek éreztem magam. Gyereknek aki elesett és az anyukája gyógypuszija mindent helyre hozott.