12.rész #A kibékülés, vagy mégse?

Komizzatok ha tetszik! Jó olvasást!:)

*Bianca szemszöge*
Reggel apró de annál hangosabb kopogásokra keltünk. Fogalmunk se volt,hogy ki lehet az és őszintén szólva nem nagyon
érdekelt volna de muszály volt kinyitni hisz kitudja lehet Scoo az.
Mikor kinyitottam az ajtót enyhén szólva kicsit meglepődtem. Holly állt előttem egy kis félelemmel a szemébe.
- Hát te? Csak nem jöttél lefeküdni Justinnal? Bocsi,hogy itt vagyok,de ha gondolod akkor átmegyek egy másik szobába csak halkan csináljátok. 
- mondtam neki gúnyosan majd megforgattam a szemeimet.
- Nem akarok lefeküdni Justinnal. Igazából hozzád jöttem. Otthon nem voltál így gondoltam itt vagy. Beszélni szeretnék veled. -mondta miközben 
remény teli szemmel nézett rám.
- Gyere be. - mondtam egyhangúan.
Bementünk majd leültünk a kanapéra. Kíváncsi voltam mit talál ki mentségül ezért figyelmesen vártam, hogy elkezdje.
- Nagyon sajnálom. Hidd el ha tehetném visszapörgetném az időt de sajnos nem tehetem. Tudom, hogy csúnya dolog volt tőlem de annyira ideges 
lettem amikor megtudtam, hogy neked sikerült.Te valóra váltottad az álmod. Én pedig.. talán még bese jövök neki. És tudod, hogy én mennyire szeretem
vagy is szerettem Just. Amikor azt mondtad, hogy soha többé nem akarsz látni nagyon összetörtem hisz te mindig ott voltál mellettem amikor csak kellett.
A legjobb barátnőm voltál és vagy is. Rájöttem, hogy tényleg nagyon összeilletek és szívből mondom ezt, sok boldogságot és sokáig. - mosolygott kedvesen.
Láttam szemébe, hogy igazat mond és hogy tényleg megbánta már. A harag ami bennem volt elszállt. Elvégre én is hibás vagyok ebbe az egészbe.
Rámosolyogtam majd szorosan megöleltem.
- Akkor tényleg nem baj, hogy Justinnal együtt vagyunk? - kérdeztem reménykedve.
- Nem. Tényleg nem baj. Legyetek boldogok.
- És te már akkor tényleg nem érzel iránta semmit sem? 
- Nem nem érzek. - mosolygott majd megölelt.
Hallottam ahogy Jus jön le a lépcsőn. Belépett a napaliba egy szál boxerba. Holly szája felvette az “o” alakot majd egy “apám” szó hagyta el száját.
- Justin menj és öltözz fel! - parancsoltam rá amit ő szó nélkül követett is. -Azt mondtad nem szereted már. - fordultam Holly-hoz mérgesen.
- Tudom.Tudom. De Istenem nézz már rá egy igazi tökély ez a srác. És bocsi tényleg de rögtön megbabonázott mikor belépett az ajtón. -álmodozott Holly Jusrol.
- Most komolyan. Szerinted ez nekem, hogy esik? Elvégre a barátomról beszélsz. Tudod milyen szar érzés, hogy még mindig fülig szerelmes vagy belé?
És nem a szívébe hanem a kinézetébe. Te csak kihasználtad. És akkor még a szemembe hazudsz? Miért? - kérdeztem idegesen.
- Jó. Igen még mindig szeretem. És igen lehet, hogy a kinézetébe. És igen lehet, hogy csak azért akartam veled kibékülni, hogy a közelébe kerülhessek. - 
mondta ki a szavakat gyorsan majd mikor utolsó mondatát befejezte a szájához emelte kezét.

- Tessék? - kérdeztem meglepődve s összetörve miközben a sírás kerülgetett.